A lényeg, röviden, ha az intelligencia felső egy százalékába tartozik valaki, egyáltalán nincs összefüggésben a fantasztikusan kreatív működéssel. Inkább kimondhatjuk, hogy van egy minimális intelligenciaküszöb, amivel rendelkezned kell, és ezt követően sok tudatos gyakorlás , ismétlésszám és készségeid fejlesztése következik!

A kutatások azt bizonyították, hogy bizonyos érték felett az IQ nincs hatással a kreativitásra, vagy a kreatv intelligenciára. A küszöb elmélet (Threshold hypothesis 2013) szerint, az IQ küszöb elérésével a felső 1%-os tartományban már a személyiség egyéb faktorainak együttes hatása érvényesül. Tehát, potenciális Zseni lehet, aki ezt a küszöböt átlépi. Most bizonyára felmerül az olvasóban a kérdés, hogy mennyi is ez az érték? 120, a válasz.

• i

Mennyire kell okosnak lenned a kiemelkedő sikerhez?

Mennyire kell intelligensnek lenni ahhoz, hogy sikeres vállalkozó legyél? Mennyire kell jó edzésprogramnak lennie ahhoz, hogy élsportolóvá váljon? Mennyire kell tökéletesnek lennie a fogyókúrás programnak a zsírégetéshez? Ezek olyan kérdések, amelyeket nem gyakran teszünk fel magunknak, de beépülnek az életünk számos területéhez kapcsolódó hiedelmeinkbe és tetteinkbe. Gyakran azt gondoljuk, hogy azért nem járunk sikerrel, mert nem találtuk meg a megfelelő stratégiát, vagy mert nem születtünk megfelelő adottságokkal.Talán ez igaz. Vagy talán van a történetnek egy kimondhatatlan oldala…

Terman termeszei

1921-ben a Stanford Egyetemen volt egy pszichológus, Lewis Terman , aki azt a küldetést tűzte ki maga elé, hogy olyan kutatást végezzen, mint korábban.

Terman azzal kezdte, hogy megtalálta az 1000 legokosabb diákot Kaliforniában a harmadik és nyolcadik osztály között az IQ-val mérve. Hosszas tesztelés és keresés után Terman 856 fiúból és 672 lányból álló végső mintát gyűjtött össze. A gyerekek „Termeszek” néven váltak ismertté. Terman és csapata szinte minden elképzelhető módon tesztelni kezdte a gyerekeket. Nyomon követték az IQ-jukat, elemezték, hogy az egyes tanulók hány könyve van az otthonukban, felvették a kórtörténetüket, és így tovább. De ez csak a kezdet volt.

Terman tanulmányát az tette egyedülállóvá, hogy ez volt az első longitudinális kutatási vizsgálat, ami azt jelentette, hogy Terman még évekig folytatta alanyai nyomon követését és tesztelését. A tanulmány, amely ma híresen Genetic Studies of Genius néven ismert , adatokat gyűjtött a diákoktól egész életük során. Terman további adatokat gyűjtött 1928-ban, 1936-ban, 1940-ben, 1945-ben, 1950-ben és 1955-ben. Terman 1956-os halála után kollégái 1960-ban, 1972-ben, 1977-ben, 1982-ben és 1986-ban folytatták a termeszek nyomon követését.

A “termeszek” – ahogyan Terman tanulmányának alanyai ismertté váltak – megdöntöttek néhány sztereotípiát, és új paradoxonokat vezettek be. Például általában fizikailag jobbak voltak egy összehasonlító csoportnál – magasabbak, egészségesebbek, sportosabbak. A rövidlátás (nem meglepő) volt az egyetlen fizikai hiányosságuk. Szociálisan érettebbek voltak és általában jobban alkalmazkodtak. És ezek a pozitív mintázatok bizony megmaradtak, ahogyan a gyerekek felnőtté váltak. Egyértelműen “hajlamosabbak” voltak a boldog házasságra és magasabb fizetésre. Ennyit a „korai érettség és korai romlottság” fogalmáról, amely általános feltételezés volt, amikor Terman felnőtt.

Összefoglalva, a tanulmány Kalifornia állam legokosabb gyermekcsoportjával indult, majd egész életük során követte a sikerüket. Évtizedekkel később a kutatók valami nagyon érdekeset fedeztek fel.

Lewis Terman longitudinális tanulmányát egyébként sokan bírálták amiatt, hogy nem azonosított két jövőbeli nobelistát „zseniként”. Más kutatók szerint, ez a „kudarc” az alacsony alaparányok és a tanulmány magas minimális IQ-jának eredménye. A jövőbeli kiemelkedő egyének azonosításához más kognitív képességekre és érdeklődési körökre vonatkozó adatok gyűjtése szükséges.(ScienceDirect)

A Küszöb elmélet

A Terman tanulmányából származó meglepő felfedezést Nancy Andreasen kreativitáskutató és orvos írja le legjobban a küszöbelméletként:

„Bár sokan továbbra is egyenlőségjelet tesznek az intelligencia és a zsenialitás közé, Terman tanulmányának döntő következtetése az, hogy a magas IQ nem egyenlő a rendkívül kreatív léttel. Más kutatók későbbi tanulmányai megerősítették Terman következtetéseit, és elvezettek az úgynevezett küszöbelmélethez, amely szerint egy bizonyos szint felett az intelligencia nincs nagy hatással a kreativitásra: a legtöbb kreatív ember elég okos, de nem rendelkezik olyan okosnak lenni, legalábbis a hagyományos intelligenciatesztekkel mérve. A 120-as IQ, amely azt jelzi, hogy valaki nagyon okos, de nem kivételesen az, általában elegendőnek számít a kreatív zsenialitáshoz.”

Az, hogy az intelligencia felső egy százalékába tartozik, nincs összefüggésben a fantasztikusan kreatív léttel. Inkább van egy minimális intelligenciaküszöb, amivel rendelkezned kell, és ezt követően sok tudatos gyakorlás , ismétlésszám és készségkészleted fejlesztése következik .

De ha a magas IQ érték nem jelzi a kreatív zsenialitást, akkor vajon mi? Hogyan lehet akkor a kreatív embereket beazonosítani például egy kutatás céljából?

Az egyik megközelítés, amelyet néha a „kis c” tanulmányozásaként is emlegetnek, a kreativitás kvantitatív értékelésének kidolgozása – ez szükségszerűen ellentmondásos feladat, tekintettel arra, hogy meg kell határozni, mi is a kreativitás valójában. A tesztek kidolgozásakor használt alapkoncepció a „divergens gondolkodás” készsége, vagy az a képesség, hogy gondosan kiválasztott kérdésekre vagy vizsgálatokra sok választ adjunk, szemben a „konvergens gondolkodással”, vagy az „eltérő gondolkodás” képességével. Tehát megtalálni a helyes választ azokra a problémákra, amelyekre csak egy válasz van. Például megkérdezhetik az alanyokat: „Hány felhasználási területet tudsz elképzelni egy téglának?” A divergens gondolkodásban jártas személy sokféle választ adhat, például falat építhet; kert szegélyezése; és dörzsölő fegyverként, rögtönzött súlylökőeszközként, könyvtartóként szolgál. Az IQ-tesztekhez hasonlóan ezeket a vizsgálatokat is nagyobb csoportokban lehet elvégezni. Feltételezve, hogy a kreativitás változó mértékben mindenkiben megvan, a legmagasabb pontszámot elért személyek kivételesen kreatívnak minősíthetők és kiválaszthatók további tanulmányozásra.

Egyes pszichológiaprofesszorok szeretik egy NFL futballisták hasonlatát használni az intelligencia és a siker szerepének magyarázatára. Ha elemeznénk az összes támadó eredményességét, hatékonyságát az NFL-ben, és összehasonlítaná a súlyukkal, valószínűleg nagy szórásban látna eredményeket. Nagyon valószínűtlen, hogy az NFL legnehezebb beállója egyben a legjobb beálló is. Az eredményesség nem növekszik lineárisan a tömeggel.Az NFL-ben szinte minden vonalbeli 300 font felett van. Van egy küszöb, amit át kell lépned, hogy elhelyezkedj. Ezek után bárki találgathatja, hogy ki lesz a legjobb. Hasonló módon gondolhatunk az intelligenciára is.

a cikk forrásaiként szolgáltak:

• Lewis Terman: Genetic Studies of Genius
• Nancy C. Andreasen:SECRETS OF THE CREATIVE BRAIN
• Sciens Direct: Low base rates and a high IQ selection threshold prevented Terman from identifying future Nobelists
• James Clear:How smart do you have to be