varga sylvia

Honnan ismerhetjük fel a géniuszt? Beazonosítható a kiemelkedően kreatív elme?

#zseni #géniusz #kreativitás #mérőeszköz # divergens #intelligencia #kutatás

Honnan ismerjük fel a kreatív géniuszt? Amennyiben a magas IQ érték nem jelzi a kreatív zsenialitást, akkor vajon mi? Hogyan lehet a kiemelkedően kreatív embereket beazonosítani például egy kutatás céljából? A kreativitás, alapvetően a kreatív potenciál hogyan mérhető?

Az IQ és a zseni

Korábbi bejegyzésemben bemutattam a kutatást, mely az IQ és a kiemelkedő kreatív teljesítmény összefüggését vizsgálta, megismerhettük „Terman termeszeit” és a Küszöbelméletetet is, mely szerint, azt a következtetést vonták le a kutatók, hogy bizonyos IQ érték felett bárki lehet potenciálisan zseni. Tehát ha TE kedves olvasónk, a 120-as IQ érték felett működsz, a zseni benned lehet. A kiemelkedően kreatív emberek mélyebb, tudományos megismerésére igazán kevesen vállalkoztak napjainkig. A sokoldalúan kreatív, leginkább multidiszciplinárisan kreatív zsenik tanulmányozására  még inkább kevesen. Évek óta igyekszem felkutatni az összes tanulmányt, vizsgálatot mely a sokoldalú zsenik megismerését tűzte ki célul. Szerény eszközeimmel, a Kreatív Kalandorok blog keretén belül szeretném bemutatni a köztünk élő széles spektrumon mozgó, alkotókat, gondolkodókat.

A zsenialitás megismerésének első lépései leginkább az őrültséggel való összefüggéseket boncolgatták. A géniusz beazonosításának meglepő eszközei és elgondolásai voltak évszázadokkal ezelőtt.

A kiemelkedően kreatív elmék megismerésének kapcsán egyre mélyebbre ásva, számomra a legplasztikusabb kutatási tapasztalatokat az amerikai Nancy C. Andreasen osztotta meg könyvében és tanulmányaiban. Andreasen az Iowa Carver College of Medicine Egyetem pszichiátriai tanszékének vezetője és a The American Journal of Psychiatry korábbi főszerkesztője volt. 2000-ben elnyerte az Elnök National Medal of Science kitüntetését, amiért úttörő szerepet játszott az agyi képalkotás eszközével, a kognitív folyamatok és mentális betegségek tanulmányozásában.

Bevallom azoknak a véleménye kiváltképp érdekel, akik személyiségükben is valódi kreatívként közelítik meg a kreativitást, az alkotói folyamatok és működés megismerését. Sok szempontból különleges az ő megközelítésük. Igy a kutatónő Andreasené is, amit valószínűleg színes személyisége és sokoldalú érdeklődése is formált. Eredendően angol irodalomból doktorált, majd neurológus kutatóként a mentális zavarok és a kreatív alkotás összefüggéseit vette górcső alá.

Mérhető a kreativitás?

Alapvetően a kreatív potenciál mérésére szolgáló tesztek kidolgozásakor használt alapkoncepció, a divergens gondolkodás készségére fókuszál. A kreatív potenciál pszichometriai módszerekkel történő vizsgálata az 1960-as évektől került a nemzetközi kutatás látóterébe.  A Torrance Test of Creative Thinking (TTCT) vált a legnagyobb jelentőségűvé. Az első hazai adaptációt – Barkóczi-Klein teszt (1968-tól)-, melyet a 80-as években újfajta kiértékeléssel és módszertani útmutatással egészítettek ki. (Barkóczi,Zétényi 1981, 1989). Fáy Nóra vezetésével indult el egy olyan kutatómunka Magyarországon, mely a teszt alapos, a mai kor jellegzetességeinek megfelelő megújítását végzi el a célból, hogy széles körben és könnyen alkalmazható, modern eszköz álljon rendelkezésre. „A feladatok a TTCT figurális altesztjeit veszik át, a kiértékelt változók rendszere a Torrance-teszt 1984-es jelentős reformján alapul. Igy 5 normatív változó – Originalitás, Fluencia, Kidolgozottság, Cím elvontság, Korai befejezésnek való ellenállás és számos kritérium alapú változó jellemzi a kreatív potenciált”. https://kreativitaskutatas.blogspot.com/2020/01/kutatasi-eredmenyeink-aktualis.html ”

Divergens gondolkodás

Az egyik megközelítés, amelyet néha a „kis c” tanulmányozásaként is emlegetnek, a kreativitás kvantitatív értékelésének kidolgozása. Szükségszerűen ellentmondásos feladat, tekintettel arra, hogy meg kell határozni, mi is a kreativitás valójában. A tesztek kidolgozásakor használt alapkoncepció a „divergens gondolkodás” készsége, vagy az a képesség, hogy gondosan kiválasztott kérdésekre vagy vizsgálatokra sok választ adjunk, szemben a „konvergens gondolkodással”,  az „eltérő gondolkodás” képességével. Tehát megtalálni a helyes megoldásokat, azokra a problémákra, amelyekre konvergens szemléletben, csak egy válasz van. Például megkérdezhetik az alanyokat: „Hány felhasználási területet tudsz elképzelni egy téglának?” A divergens gondolkodásban jártas személy sokféle választ adhat, például falat építhet; kert szegélyezése; és dörzsölő fegyverként, rögtönzött súlylökő-eszközként, könyvtartóként szolgál. Az IQ-tesztekhez hasonlóan ezeket a vizsgálatokat is nagyobb csoportokban lehet elvégezni. Feltételezve, hogy a kreativitás, változó mértékben, de mindenkiben ott van, a legmagasabb pontszámot elért személyek kivételesen kreatívnak minősíthetők és kiválaszthatók további tanulmányozásra.

Bár ez a megközelítés kvantitatív és viszonylag objektív, gyengesége, hogy bizonyos alapfelvetéseket, feltételezéseket el kell fogadni: a divergens gondolkodás a kreativitás lényege, a kreativitás tesztekkel mérhető, és a magas pontszámot elérő egyének rendkívül kreatív emberek.

Természetesen lehetne arról is vitatkozni, hogy az emberiség legkreatívabb vívmányai közül néhány valóban a konvergens gondolkodás eredménye volt?  Ezek szerint ilyen gondolkodási folyamat eredménye, hogy Newton felismerte a gravitáció mögött meghúzódó fizikai képleteket, és Einstein felismerte, hogy E=mc2.

Kacsateszt

A  vizsgálat lényege, hogy kiválasztanak egy olyan csoportot – írók, képzőművészek, zenészek, feltalálók, üzleti innovátorok, tudósok –, akiket valamilyen kreatív teljesítményért már elismertek, általában jelentős díjak (Nobel, Pulitzer, stb.) odaítélése révén. Mivel ez a megközelítés azokra az emberekre összpontosít, akiknek széles körben elismert kreativitása megkülönbözteti őket az általános népességtől, néha a „nagy C” tanulmányozásának is nevezik. A kreativitás meghatározásának  ez a módja a „kacsateszt”: ha úgy jár, mint egy kacsa, és hápog, mint egy kacsa, akkor bizony kacsának kell lennie. Ezzel a megközelítéssel a probléma a benne rejlő szubjektivitás. Mit jelent például az, hogy „alkotott” valamit? A művészetekben a kreativitás egyenlővé tehető-e a tudomány vagy az üzleti élet kreativitásával, vagy az ilyen csoportokat külön kell vizsgálni? Ami azt illeti, a tudományt vagy az üzleti innovációt egyáltalán kreatívnak kell tekinteni? Jogosan veti fel a kérdést Andreasen is, aki így vélekedik: Bár elismerem és tisztelem a „kis c” tanulmányozásának értékét, szégyentelenül a „nagy C” tanulmányozásának híve vagyok. Ezt a megközelítést először az 1970-es és 1980-as évek közepén alkalmaztam, amikor a kreativitás és a mentális betegségek egyik első empirikus vizsgálatát végeztem. Nem sokkal azután, hogy csatlakoztam az Iowa College of Medicine pszichiátriai karához, elfoglaltam  helyemet a tanszéken, egy biológiai orientációjú pszichiáterbe futottam, aki csípős nyelvezetéről és hímsovinizmusáról volt ismert. „Andreasen – mondta nekem –, lehet, hogy Ön M.D./Ph.D., de ez a Ph.D. a tiéd nem ér semmit, és nem számít bele az előléptetésedbe.” Büszke voltam irodalmi előéletemre, és azt hittem, hogy ettől jobb klinikus és jobb tudós lettem, ezért úgy döntöttem, hogy bebizonyítom, hogy téved, azzal, hogy a hátteremet a zsenialitás és az őrültség tudományos tanulmányozásának belépési pontjaként használom.

Az Aha pillanatok mitosza

Ami bizonyos, az Aha vagy Heureka pillanatok mitosza már jó ideje megdőlt. Számos szakértő által elfogadott tézis, hogy a kreativitás maga, egy folyamat része. Andreasen szerint is „A kreativitás természetesen nem desztillálható egyetlen mentális folyamatba, és nem ragadható meg pillanatfelvételben – ahogyan az emberek sem képesek igény szerint kreatív betekintést vagy gondolatot produkálni. Sok éven át gondolkodtam azon, hogyan tervezhetek olyan képalkotó vizsgálatot, amely azonosítani tudná a kreatív agy egyedi jellemzőit.”

A funkcionális MR mágneses rezonancia képalkotás során megörökítik az agyi tevékenységet rövid pillanatokban, miközben az alany valamilyen feladatot végez. Az emberi agy magas szintű funkcióinak nagy része az idegsejtek hat rétegéből és annak hatalmas felületébe ágyazott dendritekből, az úgynevezett agykéregből származik, amely eléggé összegyűrve helyezkednek el, gyrification néven – lényegében sok redőt hozva létre. Az agy egyes régiói persze, rendkívül specializáltak, számos érzékszervi információkat kapnak, amit fel kell dolgozniuk. Az aszociációs kéreg, az epizódikus memória izgalmas működéséről és PET vizsgálatok módszeréről egy következő bejegyzésben olvashatnak. Kognitív Kalandok c. – Kognitív folyamatok felderítése az agyi képalkotás eszközével.

Andreasen a képalkotó vizsgálatok során, megfigyelte, hogy az agy mely részei a legaktívabbak a szabad asszociáció során, így támpontokat kapva a kreativitás idegrendszeri alapjairól. És mit találtak? Bizony, az asszociációs kéreg vadul aktív volt pihenés közben. Tehát, a képalkotó vizsgálatok is alátámasztották, egy kreatív feladat során, a gondolkodó folyamat részeként, fordulnak elő a „heuréka pillanatok”. Azokat hosszú előkészületi és lappangási időszakok váltják ki, és akkor bukkanak fel, amikor valójában az elme ellazul.

Levonva a következtetéseket, dolgozzunk kitartóan egy feladaton és a megoldást ne várjuk a hirtelen jött Heureka pillanattól, vagy az isteni szikrától. Azonban lazítsunk, engedjünk teret a szabad asszociációknak, sőt néha bele is szunyókálhatunk a nagy agyalásba, mert lehet éppen a nyugalmi állapotban fog meglepni a zseniális ötlet!

Az ismert géniuszok különleges alvási szokásairól és az alvó állapot  kreatív optimális pontjáról,  „sweet spot”-ról pedig egy következő bejegyzésemben olvashattok. A lelkes kreatív kalandorok pedig ki is próbálhatják, a szokatlan alvási technikákat, a legfrissebb 2021 decemberében közzétett kutatás alapján!

kapcsolódó bejegyzések:

• Terman termeszei

Források alapján a bejegyzés szerzője: Varga Sylvia

• lewis terman: genetic studies of genius
• nancy c. andreasen: secrets of the creative brain
• sciens direct: low base rates and a high iq selection threshold prevented terman from identifying future nobelists